Tegyük fel, hogy egy társadalomban különböző etnikumok élnek együtt. Tegyük fel, hogy az egyik etnikum – nevezzük őket feketéknek – a társadalom egészénél sokkal rosszabb társadalmi és gazdasági körülmények között él, míg egy másik etnikum – nevezzük őket ázsiaiaknak – az átlagnál valamivel jobb körülmények között. Az életszínvonal mérhető jövedelmi vagy vagyoni különbségekben, iskolázottságban, bebörtönzöttségben, etnikai gettósodásban. Kimutatható, hogy a feketék helyzete sokkal rosszabb.

Ha a feketéket sokkal sűrűbben állítja meg a rendőr, ha sokkal gyakrabban élnek át (gyakran halállal végződő) rendőri erőszakot, akkor ez intézményesített rasszizmus. Olyannyira az, hogy maga a rendőrség illetve az igazságügyi minisztérium is annak nyilvánította.

Nem segít a helyzeten, ha figyelembe vesszük, hogy a múltbéli statisztikák szerint a feketék nagyobb számban követnek el bűncselekményeket. (Matematikai nyelven: feltételes valószínűség.) Ettől egyrészt még ez ugye negatívan érinti a jővőre nézve a nembűnöző fekete egyéneket, hiszen ők joggal érzik, hogy ok nélkül vannak zaklatva. (Nem, nincs olyan, hogy a „társai miatt”, ez maga lenne a kollektív bűnösség feltételezése.) Márpedig ez negatívan hat az ő szocializációjukra, arra a folyamatra, amely alapján megtalálják helyüket a társadalomban.

Másrészt egy dolog a matematika, más dolog a szociológia. Az, hogy a feketék nagyobb arányban követnek el bűncselekményeket, az maga az intézményes elnyomás.

Hogy mi? Elnyomás? Hát nem maguk tehetnek róla? Hol van itt elnyomás? Ott, hogy ha egy nagy számú csoport jellegzetességei mások, mint a társadalmi átlag, akkor ott társadalmi tényről beszélhetünk. Ez Émile Durkheim fogalma, és arra utal, hogy vannak jelenségek, amelyek társadalmi és nem egyéni szinten figyelhetők meg. Egyéni szinten egy fekete lehet bűnöző, vagy nem bűnöző, ám ha a teljes fekete népességen belül nagyobb a bűnözők aránya, akkor ott kell lennie valamilyen társadalmi szintű magyarázatnak erre.

Most zárjuk ki a direktben rasszista magyarázatokat, azaz hogy a feketék valahogy genetikailag alsóbbrendűek lennének, és a „vérükben lenne a bűnözés”.

Marad a szociológiai megközelítés. Mitől magasabb a bűnözés a feketék között? Attól, hogy sokkal rosszabb társadalmi helyzetben vannak, sokkal szegényebbek. Nagyobb részük lakik nyomorúságos etnikai gettókban, ahol elterjedt a fegyvertartás, a valóságtól menekülést ígérő drogok világa. Aki volt már az USA-ban, az saját szemével láthatott ilyen gettókat. Én például magam voltam szemtanúja bedrogozva egy villanypóznának támaszkodva rángatózó  addiktnak, húsz méterről bűzlő üszkös lábú kerekesszékesnek, az utca közepén flair széken egy hatalmas lepellel letakarva alvó embernek, illetve patkányseregnek a sarki boltban. Mindez a világ egyik leggazdagabb országában, egy fekete gettóban. Maga az etnikai gettók megléte is bizonyíték a diszkriminációra.

Az, hogy a feketék között magasabb a bűnözés aránya, az tehát maga a rendszerszintű etnikai diszkrimináció megnyilvánulása. Az, hogy a fekete férfiak 28,5%-a kerül börtönbe valamikor élete során, míg a fehéreknek csak 4,4%-a, az maga a társadalmi tény. Nem magyarázható egyéni szinten, csakis társadalmi szinten.

A nagy számok törvénye szerint ha egy kisebbségi csoport helyzete megegyezik a teljes társadalom átlagával, akkor ugyanolyan esélyeket kapnak, mint a társadalom egésze. Egy-egy konkrét kisebbségi helyzete eltérhet, de a teljes kisebbségi csoporté a nagy számok törvénye szerint nem. Ha mégis eltér az átlaguk, akkor intézményesen rosszabbak az esélyeik.

Vegyünk pár szokásos ellenvetést:

• Nem változtat ezen a társadalmi tényen az sem, ha vannak feketék, akik nem lesznek bűnözők. A „nagyapámék a legínségesebb időkben is tisztességesek maradtak” típusú érvelések nem változtatják meg azt, hogy a társadalmi tény hat az emberekre. Attól, mert a Mount Everestre fel tud jutni néhány edzett hegymászó, a többségünk még ettől képtelen lenne erre. A meredek hegy túlságosan nehéz nekünk. (Matematikai nyelven: a hatás sztochasztikus, nem determinisztikus. Valószínűsít, de nem határoz meg száz százalékosan.)
• Nem változtat ezen a társadalmi tényen az sem, ha az ázsiai kisebbség sikeresebb az átlagnál. Aki rasszista, az nem mindenkivel szemben rasszista. Magyarországon is sokkal szélesebb körben tapasztalható előítéletesség a romákkal szemben, mint mondjuk a horvát kisebbséggel szemben. Az amerikában élő ázsiaiak sokkal kedvezőbb erőforrásokkal rendelkeznek, mint a feketék. Ilyen lehet a képzettség, a kapcsolati tőke, kulturális tőke, stb. A tőke nem gazdasági formáinak fontosságát ismét csak a szociológián keresztül értjük meg: lásd Pierre Bourdieu nem gazdasági tőkeformákról szóló elméletét. Attól tehát, hogy az ázsiaiak sikeresebbek az átlagnál, még bizony bőven létezhet és létezik is a diszkrimináció a feketékkel szemben.
• Az sem ellenérv, hogy „ilyen a kultúrájuk”. A kultúrát valamilyen statikus, állandó, örökkévaló és változatlan jelenségnek elképzelni óriási tévedés. Valójában állandóan változik, ezer tényező van rá hatással. Egyetlen példa: ha javítjuk a fekete fiatalok oktatási esélyeit, akkor nagyobb valószínűséggel lesz biztos megélhetésük, és kisebb eséllyel laknak majd bűnözéssel fertőzött területeken.

Szintén érdemes pár szót szólni a diszkriminációkra adott reakciókról is. Magyarországon valahogy elterjedt, hogy a Black Lives Matter mozgalom valami véres, extrém randalírozás lenne, ami csak a szélsőségeket fogja meg. A helyzet az, hogy ez az Egyesült Államok történelmének legnagyobb tömegmozgalma. 15-26 millió ember vett részt BLM demonstrációkon csak az USA-ban, messze túlnyomó többségük békésen. Világszerte százmilliók szimpatizálnak velük. Ebből csinál a magyar sajtó nagy része szélsőséges mozgalmat, méghozzá meglehetősen sikeresen. A legtöbb résztvevő nem erőszakos, hanem békésen protestál, ahogy a BLM mezt viselő NBA játékosok például, vagy a Forma1-es pilóták, akik feketére festették az autóikat a BLM mozgalomal szolidarizálva.

Néhány közkeletű tévedés a Black Lives Matter mozgalommal kapcsolatosan:

• Az, hogy Black Lives Matter, nem úgy fordítandó, hogy csak a fekete életek fontosak, hanem úgy, hogy a fekete életek is fontosak. Egyszer ebben lehet tévedni, de ha ezt elmagyarázzák az embernek, akkor innentől már félre akarod érteni. Kérdezd meg magadtól, hogy miért? Ha azt mondom, hogy „szép virág a tulipán”, abból sehogy nem következik, hogy csak a tulipán lenne szép, a „rózsa nem lehet szép”. Július 4-edikén sem azt mondjuk, hogy boldog nemzeti ünnepet a világ összes országának! Ami pedig az időnként erőszakossá fajuló tüntetéseket illeti: évtizedek óta demonstrálnak a feketék békésen. (Lásd Kaepernickék esetét.) Nem történt változás. Csoda, ha erőszakba megy át néha a tüntetés?

• Óriási tévedés, hogy a BLM mozgalmat valahogy a multik/liberálisok/neo-marxisták (azok amúgy kik?) gerjesztették volna. A feketék elnyomása egyidős az Egyesült Államok történetével. Az egész amerikai kapitalista modell arra épült, hogy az őslakosoktól elrabolt földön, Afrikából elrabolt emberekkel kényszermunkában termeltetünk. Az országot rabszolgatartó alapító atyák alapították, és a fekete rabszolgák nem tartoztak az „all men are created equal” hatálya alá.  És ez a polgárháború és a rekonstrukció után is így maradt. JFK azért nem tudta kiterjeszteni a New Deal társadalombiztosítási rendszerét a mezőgazdasági munkásokra és a háztartási alkalmazottakra, mert déli ültetvényesek ezt megfúrták. A hatvanas évekig masszív jogi diszkriminációval kellett küzdenie a baloldal által támogatott polgárjogi mozgalmaknak. És hiába van vége nagyon régen a rabszolgaságnak, a feketék alávetett helyzete fennmaradt. A feketék objektív elnyomása nem kitaláció, nem kellett kívülről hergelni. Évszázadok óta létező társadalmi tény. Aki nem ismeri mindezt, megismerheti Ibram X. Kendi történész professzor könyveiből: ebből és ebből például. Természetesen Nancy Frasernek igaza van, amikor azt mondja, hogy a liberálisok igen gyakran az identitáspolitikával nyomják el az osztálykonfliktusokat illetve a klímaválságot. Ebből azonban nem következik, hogy minden identitáspolitikai követelés fals vagy hamis lenne. Az amerikai feketék és ősnemzetek (first nations, azaz az „indiánok”) követelései teljesen valós, mély és jogos követelések. Ráadásul esetükben az identitás ügye intenzíven összekapcsolódik az osztályhelyzettel is. Értelmetlen azt mondani, hogy mindezt csupán a multik hergelik. A multik kétségtelenül adót csalnak, gyerekmunkát használnak, szennyeznek, stb, stb, …nem kérdés. Gyakorlatilag mindent megtesznek, amit a kormányok megengednek nekik. Ebből azonban sehogyan nem következik, hogy ne lenne helyes, amikor a feketék és az ősnemzetek követeléseit megtámogatják. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy sikkasztó nem parkolhat szabályosan. És ha mindezt azért teszik a multik, mert ezzel népszerűbbek akarnak lenni, nos akkor az nem pont arra utal, hogy az antirasszizmus ma már népszerű?

Végül még egy általánosabb megjegyzés. Hogy mindezt mennyire nem érti a magyar társadalom nagy része, az jó példa arra, hogy mekkora nagy szükség van kritikai társadalomtudományokra. Nem a „piac” igényeit állítólag kiszolgáló tudományra, hanem kritikai társadalomtudományra.